Postakocsik a prérin
A híres vadnyugaton a vándorlás évtizedeiben rengeteg áru, csomag és távirat várt kézbesítésre. 1850-es évek elejétől a szállítást a Russel, Majors és Waddel-féle társaság végezte. Különleges építésű kocsijait 8-10 pár ökör húzta és akár hetekig, hónapokig is bandukolhattak, míg végre célhoz értek.
Ebben az időben a postaszolgálat még önkéntes és alkalmi vállalkozás volt. Kovácsműhelyek, fogadók, mozgóárusok, kereskedők gyüjtötték össze a küldeményeket, hogy az arra tartó kocsikaravánokkal, lovasokkal tovább küldjék. A ritkán lakott területeken ennek nagy jelentősége volt és a posta hosszú ideig becsületbeli üggyé vált. Sajnos eléggé megbízhatatlan volt, a küldemények egy része soha nem érte el a címzettet, vagy hónapokig tartott mire célhoz ért.
A személyforgalom is szervezetlen volt. Akinek nem volt lova, kocsija, az gyalog ment vagy felkapaszkodott más kocsijára, így viszont ki volt szolgáltatva másnak.
1849-ben kitört az „aranyláz”, így sürgető igény lett egy megbízható „gyorsposta”, amely alkalmas volt személy-, levél- és csomagszállításra. John Butterfield vállalkozott a feladatra és a Butterfield Overland Mail Company első transzkontinentális postakocsi járata 1858. okt. 10-én megérkezett San Franciscóba.
Az első postakocsi 23 nap és 21 óra alatt tette meg a St. Lousis - San Francisco közötti 4411 km-es utat. Ezeket a kocsikat hat ló vontatta. A hosszú úton 139 állomást állítottak fel, ahol lovakat váltottak és megvizsgálták a kocsi állapotát. Ezek az állomások fogadók is voltak egyben. A kocsik nyolc utast tudtak befogadni és kényelmüket bőrülések, és kapaszkodók szolgálták. A portól és széltől bársonyfüggönyök védték őket. A viteldíjat előre ki kellett fizetni, ami ebben az időben 150 dollár volt.
A kocsik csak a kijelölt helyeken álltak meg, és ha valaki lemaradt, annak a helyére bárki beszállhatott. Kutyát nem szállítottak és dohányozni is csak az összes utas beleegyezésével lehetett. Az utazási szabályzat külön kitért a hölgyek iránti tiszteletre és udvariasságra.
A lovak leváltása, a fogat cseréje nem tarthatott tovább 8-10 percnél tovább. A menetrend szerinti járat reggelihez és vacsorához 1 órára, ebédhez 1 órára, éjszakára pedig csak 7 órára állhatott meg. A személyzet-kocsis, fegyveres kísérő-volt felelős az utasok és a szállítmány biztonságáért. Minden férfinak kötelessége volt részt venni az akadályok elhárításában, támadásnál pedig a harcban.
John Butterfield postajáratai 1860-ban már hetente háromszor indított járatot.
1861-ben Williem D. Dinsmore, Henry Wells és Williem G. Fargo bekebelezi Butterfield csődbejutott járatait. Megalakítják a híres Wells, Fargo és Co.-t, mely egészen a transzkontinentális vasút elkészültéig működött. 1860. ápr.3-án elindult az első lovasposta.
A Russel, Majos és Waddel cég alvállalkozásaként működött a híres Pony Express. Kitűnő lovasai a Csendes-óceán partjáig tíz nap alatt tették meg a 3120 km-es utat. Az útvonal 80 váltóállomásból, ló-, és lovastanyából állt. A lovasok csak leveleket, pénzt és értékpapirokat szállítottak, egyszerre csak annyit amennyi belefért a nyeregtáskába. Két Colt és egy Winchester volt minden felszerelésük. Feladatuk volt még, hogy szemmel tartsák a Westwrn Union Telegraph co. Oszlopait és jelezzék, ha megrongálódott. |