Ha az ember megnézi egy díjugratóverseny képeit, gyakran meglepődik, milyen összetett kantárzattal és más felszerelési eszközökkel van felszerelve a ló. Hackamore, nyeregalátét, patkósaokvédő, szügyelő, légyvédő stb. Viszont egyetlen lovas számára sem kötelező beszerezni mindezeket a tárgyakat. A lovasverseny-rendszabály nem tartalmaz semmilyen korlátozást a nyereg és a kantárzat vonatkozásában. Az A kategória lovasai tulajdonképpen minden felszerelési eszközt alkalmazhatnak, ami csak jól esik. Persze néha túlzásokba is enek.

Az utóbbi években főként két dolog vált széles körben használatossá: a hátvédő és a patkósarok-heveder. Mindkettő arra szolgál, hogy megvédje a lovat a sérülésektől, és megelőzze a súlyosabb panaszokat. A legtöbb ugratóló a versenyeken patkósarkat visel. Amikor a lovak az első lábaikat egy akadály felett erősen maguk alá húzzák, előfordulhat, hogy a patkósarok megsérti a hasukat. Ezek a sérülések, bármilyen kicsik is, rendkívül kellemetlenek, és nagy fájdalmat okoznak a lónak. A heveder dörzsölése ráadásul csak méginkább ront a helyzeten. Egy-egy felsebzett lónak nem egyszer kényszerszabadságot is közbe kellett iktatnia, míg a sérülése be nem gyógyul. A patkósarok-hevedert egy bőrből készült, patkósarokvédővel ellátott heveder alkotja, és feladata az, hogy megakadályozza a sarok által okozható sérüléseket.

A hátvédő nem más, mint egy alátét, amelyet a nyereg és a díszes nyeregtakaró közé helyeznek. Elsősorban megelőzésképpen használják. A nyerget ugyanis lendület az akadály feletti ugrásnál kissé felemeli a ló hátáról, és talajfogáskor, amikor a helyére zöttyen, nekiütődik a derekának. Ebből következik, hogy a legalább tíz akadályból álló díjugrató verseny alaposan megterheli a ló hátát. A hátvédő lökéscsillapítóként hat, és felfogja a nyereg ütéseit. A választék bőséges, vannak gyapjú, habszivacs vagy más habosított szintetikus anyagból készült hátvédők. Ezenkívül kaphatók zselés nyeregpárnák is, amelyek zselé szerű szintetikus anyaggal vannak töltve. Egy jó hátvédő szabás alakja hűen követi a test alakját. Ezenkívül át kell eresztenie a levegőt is, tehát szellősnek kell lennie, hogy a ló ne izzadjon alatta túl sokáig, és az izzadság elpárologhasson. A hátvédőnek mindazonáltal van egy hátránya is: elég könnyen félrecsúszik. Ezért találták ki az igen praktikus, speciális, zsebes nyeregtakarókat, amelyekbe megerősítésként be lehet csúsztatni a hátvédőt. A szügyelő és a heveder ma már az ugratólovas alapfelszereléséhez tartozik. Feladatuk, hogy a nyerget a megfelelő helyzetben tartsák, és megakadályozzák, hogy a heves lökések következtében hátracsússzon. A szügyelőt és a hevedert a lehető legpontosabban kell felhelyezni, azonban semmi esetre sem szabad a lovat akadályozniuk a mozgásban.

Tipp: Válassz ezért puha anyagból készült modellt, amely kellőképpen rugalmas és formálható.

Csuklós zabla, pelham, feszítőzabla, hackamore, amerikai zabla - minden felszerelési tárgy megengedett, amíg a lószerszámok megfelelnek bizonyos előírásoknak. Az emelők hosszát, a nyelvvasak legkisebb vastagságát és az orrszíj minőségét mindazonáltal szigorú alőírás rögzíti. A lovasnak ismernie kell a rendszabályokat. Segédszárakat azonban csak bizonyos korlátok közt alkalmazhatunk a versenyek során. Csak a csúszós szárkarikás martingál megengedett. Ez felfelé korlátozza a ló mozgási szabadságát. A ló nem tudja magát kivonni a kéz hatása alól a fej felrántásával. A martingált azonban nagyon pontosan kell beállítani, hogy a ló ennek ellenére meglehetősen szabadon hordhassa a fejét, és minden körülményekközött meg tudja találni az egyensúlyát.