Az ugratás a laikusok számára azt jelenti, hogy a ló kisebb nagyonn akadályokat ugrik át. Sokfajta verseny létezik azonban, egészen különböző követelményekkel. Egy ugratóderby egészen más dolog, mint egy gátverseny vagy egy stafétaugratás. A standard ugratóversenyeken a versenypálya ,eghatározott mennyiségű akadályból áll, amelyeket megszámoztak, és bizonyos, előre megadott sorrendben kell őket megugrani. A hibákért büntetőpont jár. A legtöb versenyen mérik az időt, egyeseken azonban elsősorban vagy kizárólag a stílust értékelik. Az időmérés nélküli ugratás esetében a győztest egy vagy több összevetésben választják ki. A C tipusú bírálóeljárásnál a versenyeket időre lovagolják, és a hibákat büntetőmásodpersekre számolják át. A kitartásos ugratóverseny speciális versenyek közé tartozik. A normális parcours (1. forduló) négy-hat darab, mintegy 180cm magas akadályból áll. Az összevetésben (2. forduló) aztán kettő-négy, kb. 20cm -el megemelt akadályt kell a lovakanak legyőzniük. Az időt azonban ennél a versenytípusnál nem értékelik. Csak a lónak az a képessége számít, hogy különösen masszív, magas, illetve meredek távolugrásokat tudjon megugrani minden zökkenő nélkül.

A kétszakaszos ugratóverseny. Egyes versenyek két szakaszból állnak. A parcours-t ilyenkor szakaszonként lovagolják: minden résztvevő, aki az első szakaszban (egyszerű parcours) hibátlanul lovagol, azonnal továbbindul a második szakaszra. Csak a második versenyszakasz összpontszámát értékelik. Az ezt követő összevetés különösen fontos lehet pontegyenlőség esetén. Pontverseny esetén hat-nyolc akadályból álló pályát kell legyőzni. Az akadályokat könnyű-közepes-nehéz sorrendben építették fel, és a lovas a híbátlan teljesítésért egy, két, három stb. pontot kap. Ha a ló hibázik, a versenyző ennél az akadálynál természetesen egyetlen pontot sem kap. A "pontvadászatnál" az egyes akadályok a nehézségi fokuktól függően 10-100 pontot jelentenek. Az akadályokat meghatározott időn belül, ámde tetszés szerinti gyakorisággal és szabadn megválasztott sorrendben lehet ugrani. Viszont minden ugrást legfeljebb kétszer értékelnek.

A hagyományos ugratóversenyen sok természetes akadályt kell átugrani: rick, fal, kapu, vizesárok stb. A versenyre egy hosszú (általában 1350m) parcours-on kerül sor legkevesebb 17 akadállyal (24 ugrás), amelyből mintegy 30% természetes akadály. A standard ugratóverseny és a military tereppályája közti megoldásról van szó, ahol nagyon fontos mind a ló kitartása, mind pedig az ugráskészsége. Stafétaugratásnál a csapat lovasai egymás után lépnek a pályára. Amint az első csapat tag átlépi a célvonalat, indulhat a második, miután átvette az elsőtől a stafétabotot (egy lovaglópálcát). A hibákat másodpercekre számolják át. A stopperórát akkor indítják, amikor az első lovas startol, és akkor állítják meg az időt, amikor a versenylovaglás végén az utolsó csapatag is áthalad a célvonalon. A követelmények a verseny tipusától függően változhatnak. A reléversenyen a pálca átadása egy bekerített helyen (reléállomás) történik. A kieséses szerencsestaféta-ugratóverseny a hibát vétő versenyzőt azonnal leváltják, és a következő versenyző innen folytatja a versenyt. Az ugrató csapatversenyek. Egy versenyzőcsapat 3 vagy 4 tagból áll. A különböző csapatok a verseny jellegétől független egy vagy két menetben lépnek fel egymás ellen. A helyezések megállapításánál csupán a három legjobb teljesítményt nyújtó lovas eredménye számít.