Páncélos vitéz

A XI. századtól nagyon gyorsan változott a magyar lovas katona fegyverzete. A pásztortörzsek helyett kialakult a hűbéri fölművelő állam, a lovas pásztorokat felváltotta a páncélos sereg.

Az új fegyverzet jellegzetes darabja a sodronying volt. Ősibb darabja a rostélyos sodronying volt, a bőr- vagy szövetzubbonyra fémcsíkokat szegecseltek, a csíkok közé fémtüskéket erősítettek. A láncos sodronyingnél a gyűrűk egymást félig eltakarva kerültek a szövetre.

A sodronying mellett megjelent a csuklya, a sodronykesztyű, a sodronynadrág, sőt sodronyvért került a lovakra.

A sisak először kúp alakú, majd a XII. századtól félgömb alakú lett. Az orrvédővas egyre szélesebb, majd szinte az egész arcot befedte, csak szemeknek volt nyílás. A XIII. századba alul kiszélesedett, így a vállat is védte. Az idő előrehaladtával a pajzs mérete is megnövekedett.

A megnövekedett súlyú katona szállítását erősebb lovakra kellett bízni. Európa szerte ez a nagytestű, nehéz hidegvérű lófajták kialakításának kedvezett. A páncélos lovagok eltűnését nem követték a lovaik, csak szerepet váltottak, a kevésbé fennkölt, de annál hasznosabb mezőgazdasági munkákban és szállításokban tűntek fel.