Félelemlegyőzés. Megtanítani a lónak, hogyan kezelje a félelmét

Értelmetlen azt kérni egy lótól, hogy ne féljen. Ez ugyanolyan lenne, mintha én azt kérném valakitől, hogy éjjel két órakor menjen végig a város legrosszabb hírű negyedén, és közben egyáltalán ne féljen.

Nem tudjuk megszüntetni a ló félelmét, de meg tudjuk tanítani neki, hogyan kezelje azt. Minden lovat lehet tréningezni arra, hogy a félelmén felülemelkedjen. Ezt már éves csikókkal el lehet kezdeni.

Az lesz a célunk, hogy a lovat megtanítsuk arra, hogy ahhoz a tárgyhoz, amitől fél, odaforduljon, és megnézze. A ló ezalatt meg fog nyugodni, és sokkal biztonságosabb lesz ülni a hátán, mintha pánikszerűen elrohanna, ha fél valamitől.

Tételezzük fel, hogy még nem foglalkoztunk ilyen tréninggel. Kint lovagolunk az erdőben, és halljuk, hogy jön egy motor, bár még nem látjuk. Fordítsuk a lovat abba az irányba, ahonnan a zörgés jön. Ezután rajtunk múlik, hogy ezt az eleve nehéz szituációt megoldjuk, de semmi esetre se forgassuk úgy a lovat, hogy a motor hátulról bukkanjon fel, ahol nem láthatja. Az a régi mondás, hogy amit elképzelünk magunknak, az mindig félelmetesebb, mint a valóság, a lovaknál is így van.

Ha nem tudom kontrollálni a lovam félelmét, akkor legalább hozzam olyan helyzetbe, hogy lehetőleg mind a négy lába a földön maradjon. A legijedtebb ló sem annyira veszélyes, ha „földbe gyökerezik” a lába a lovas szempontjából, mint egy fejvesztve menekülő.

Nem tudunk mindent megmutatni a lónak, amitől valaha életében félhet, ezért kell találnunk egy módszert, amivel nyugodtabbá tehetjük, mielőtt gondjaink lennének.

A lovak minden lehetséges dologtól félhetnek. Egyszer néztem egy díjlovagló vizsgát, és volt ott egy helyes pej ló, ami elég szépen is ment, de félt egy napernyőtől, ami a bírói asztalnál állt. Ha ezzel a lóval végezték volna az én módszeremmel a tréninget, akkor lehet, hogy ugyanúgy félt volna, de mégis minden gond nélkül elment volna a napernyő előtt, mintha az ott sem lett volna.

Ha megtanulta a lovunk, hogy a félelmét kontrollálja, akkor nem az ernyőt, a babakocsit, az ugató kutyát stb. kell szidnunk azért, mert a lovunk teljesen megvadul, hiszen ez nem fog bekövetkezni.

Tavaly eljött hozzám pár ember egy arabbal, amivel versenyeztek. Ez is egy pleasure ló volt. (Egy alapvizsgaszerűség, ahol csoportosan mutatják be a lovasok az alapjármódokat.) Ez a ló is nagyszerűen dolgozott a versenyek alatt a ringben, de ugyanakkor egy időzített bomba is volt érzelmileg. Ha egy zacskó megzörrent a nézőtéren, átrontott mindenen, ami menekülés közben az útjába került.

Bementünk a körkarámba a lóval, és bevittünk egy nagy fóliát. A tulajdonosok nagyon idegesek voltak, mert tudták, hogy gond lesz a nejlon miatt. Elkezdtem lovagolni a lovat, és pár perc munka után többször átlovagoltam a fólián laza szárral, a ló feje mélyen volt, nem kapta fel. Megtanulta kontrollálni a félelmét, és sokkal biztonságosabb hátasló lett belőle.

Rávenni a lovat, hogy a félelme ellenére egy helyben állva maradjon, sokkal nehezebb feladat, mint normális körülmények között állítani, mert a félelme miatt sokkal idegesebb és kiszámíthatatlanabb lesz.

Ahhoz, hogy kezeljük a félelmét, először a körkarámban dolgozunk vele. Ha nincs körkarámunk, akkor megfelelhet egy négyszög alakú karám is, de ez ne legyen túl nagy, hogy a ló ne tudjon a végére elfutva kibújni az irányításunk alól. Mindig tudnunk kell a karám bármelyik pontján a ló haladási irányát kontrollálni.

A hátránya a négyszögletes karámnak az, hogy a ló be tud „ékelődni” a sarokba. A karám erősségét is inkább tesztelni fogja egy négyszögletű karámnál.

Ha négyszögletű karámot használunk, akkor meg kell tanítanunk a lónak, hogy ne ékelődjön úgy be a sarokba, mert amikor menekülni akar, az egyetlen menekülési út előrefelé az, ha a karámot átugorja. Ha bemenne a sarokba, akkor menjünk a ló mögé, és próbáljuk újra mozgásba hozni. Ha a következő sarokba rohan, akkor tegyük ugyanezt, majd a következő saroknál megint, és így tovább. Amíg a ló meg nem tanulja, hogy a sarokban nem tud megmenekülni, addig újra és újra próbálkozni fog vele. Ahogy említettem már, nehezebb és veszélyesebb egy négyszög alapú karámban dolgozni.

A lovon ne legyen kötőfék. Tegyük fel magunknak a kérdést, amit már korábban is feltettünk, hogy hol vagyok nagyobb biztonságban: közvetlen kapcsolatban a lóval, vagy 10 méterre tőle? Hol veszélyesebb: ha kikötöm egy mozgó helyhez, vagy ha szabadon van? Hol vagyok nagyobb biztonságban: a hátán vagy a földön? Ennél a gyakorlatnál sokkal nagyobb biztonságban vagyok a földön, mint a hátán. Ha ezt a gyakorlatot már jóval azelőtt elkezdjük végezni, mielőtt először felülnénk a lóra, akkor az első lovaglás sokkal kevésbé lesz veszélyes.

Mielőtt elkezdjük a gyakorlatot, bizonyosodjunk meg róla, hogy a ló már tudja, hogy felénk kell fordulnia, ha felszólítjuk erre.

Nagyon fontos, hogy ez már jól működjön a körkarámban, mielőtt a gyakorlatot először elkezdenénk vele. Mind a két oldalra egyformán jól kell csinálnia, akár jobbra, akár balra megy.

Tehát a körkarámban vagyunk, a ló kötőfék nélkül, szabadon mozog, és most egy játékot fogunk játszani vele. Az én feladatom, hogy megijesszem a lovat annyira, hogy menekülni kezdjen, a ló feladata viszont, hogy egy helyben maradjon, és rám nézzen.

Van egy szabály ebben a játékban. Nem üthetem meg a lovat. A legrosszabb, amit tehetek, hogy egy kötelet dobok a ló felé úgy, hogy a hátán landoljon a vége. Ha valahogy megérintem a lovat, akkor mozognia kell. Ütni szükségtelen. Mi mit tennénk, ha valaki hirtelen a hátunkra ütne? Ha a ló valamilyen fájdalmat érez, akkor el akar menni onnan, nem fog egy helyben maradni, éppúgy, ahogy mi sem tennénk.

Először csak egy kicsit megijesztjük. Valami olyat használunk hozzá, amitől a ló alig fél – ezáltal a félelem legyőzése sokkal könnyebb lesz. Ha egyből egy nagy nejlonponyvával kezdenénk, akkor a ló valószínűleg egyből kiugrana a karámból. Lehet, hogy először csak egy rágógumi papírjával kell kezdenünk, és szépen fokozatosan kell feldolgozni magunkat a ponyváig.

Tehát először óvatosan kezdjük egy kis zizegő zajjal. Közben figyelnünk kell rá, hogy a ló felénk forduljon, és ránk nézzen. Ha balra elugrik tőlünk, akkor tennünk kell róla, hogy balról jöjjön vissza hozzánk. Ha menekül, akkor ugyanazon az útvonalon kell visszajönnie, amerre menekült.

Ha zörgünk, és a ló állva marad egy helyben, akkor hagyjuk abba a zajkeltést, menjünk oda hozzá, simogassuk meg. Zörögjünk többször egymás után, és mindig simogassuk meg, ha állva marad egy helyben.

Ha a ló egy-két ideges lépést produkál oldalra, és látszik rajta, hogy a menekülésre gondol, de mégsem rohan el, akkor is használjuk a pozitív megerősítést ugyanúgy. Ilyenkor kezdi kontrollálni a félelmét.

Ha a ló egyfolytában menekül minden zajnál, akkor hagyjuk, hogy pár percig körbefusson, hogy végiggondolhassa a dolgot. Vigyázzunk közben, a ló nehogy azt higgye, hogy azt kívánjuk tőle, hogy a zaj hallatán körbefusson a karámban. Ez a félreértés elkerülhető azzal, hogy mindig egy fél kör után megállítjuk, és másik irányba mozgatjuk a lovat. Így több lehetőséget adunk neki arra is, hogy megálljon, felénk forduljon, és ránk nézzen.

Ha így kimozogta magát, akkor újra jöhet a zörgés, a ló lassan át fogja gondolni, hogy nem lenne-e egy egyszerűbb válasz, mint a rohangálás fordulatokkal. Ha a ló felénk fordul, azonnal abbahagyjuk a zörgést. A ló meg fogja így tanulni, hogy a félelmetes dolog vagy hang azonnal eltűnik, ha nem rohan el, hanem megáll.

A gyakorlat alatt végig figyeljünk a lóra. Ha megfordulunk vagy hátrálunk, miközben a ló menekül, akkor azt fogja gondolni, hogy ezt várjuk tőle.

Amikor folytatjuk a játékot, fokozatosan nagyobb nyomásnak tesszük ki a lovat. Ne zörögjünk többet, hanem legyünk egyre hangosabbak, kiabáljunk, és végül lengessük a karunkat is. Végül bármit használhatunk, amivel megfélemlíthetjük a lovat – egy idő elteltével akármit csinálunk, akármilyen tárggyal, már nem fog semmilyen szerepet játszani, mert a ló egy helyben fog maradni, nem fog elmenekülni. Ezeknél a gyakorlatoknál mindig beviszem magammal a kötelet. A ló már ismeri az előző vezetési gyakorlatokból, és megszokta. Most finoman a lóra dobom a kötelet, és ha nem menekül el az érintésre, akkor odamegyek hozzá, és megsimogatom. Kipróbáltam már mindenfélét lovakkal, a láncfűrésztől kezdve a zörgő bádogig. Nem várom el a lótól, hogy minden hangot és szituációt megszokjon, csak azt akarom, hogy megtanulja a félelmét kontrollálni. Tegyük félre azokat a dolgokat, amitől a ló már nem fél, és keressünk új, ijesztő dolgokat.

Az idő előrehaladtával a lovunk egyre erősebb idegzetű lesz. Végül lesz egy nyugodt és biztonságos hátaslovunk, ami nem könnyen hagyja magát kibillenteni a nyugalmából. Ha nem is tanult meg minden dologgal szemben nyugodt maradni – akkor is megtanulta kezelni a félelmét.