A melegvérű és a hidegvérű fajták megkülönböztetésének alapja természetesen nem szó szerint értendő, azaz, nem az ereikben keringő vér hőmérsékletéről van szó, hanem legjellemzőbb tulajdonságukról kapták ezt a nevet. A "hidegvérű" az ide sorolható fajták vérmérsékletére utal, ugyanis általában nugodtabbak, lomhábbak melegvérű társaiknál. De a küllemükben is sok a különbség. A hidegvérű fajták tömegesebbek nagyobbak, erős csontozatúak. Legtöbbjüknél erős bokaszőrzet található, és még szőrzetük - elsősorban a sörényük és a farkuk - is dúsabb, erősebb szálú. A melegvérű lovakat inkább munkára, nagy terhek vontatására és mezőgazdaságra használják. Munkabírásukat inkább nagy erejüket, mintsem kitartásuknak köszönhetik. A középkorban sok hidegvérű lovat lovagoltak, mivel a páncélos lovagok nehéz, sokszor több száz kilós felszerelését egy finomabb ló el sem bírta volna, és jó néhány mai hátasló fajta ősei közt is találunk hidegvérű lovakat. A hidegvérű fajták többsége a mezőgazdaság gépesítésekor elvesztette eredeti jelentőségét, és inkább a tenyésztők lelkesedése, megszállottsága tartja életben őket, nem pedig a használhatóságuk. Azokban az országokban, ahol a lóhúst rendszeresen fogyasztják, a hidegvérű fajtákat levágásra tenyésztik.
|