Előkészítés a zablára

Most elérkezünk a ló orrához. Kezdjük el a homlokát dörzsölni a szemek között, és dolgozzunk lefelé lassan az orr felé úgy, hogy végül a ló egész fejét megérinthessük.

Úgy készítjük elő a lovat a zablára, hogy a kezünket használjuk. Oldalt a szájzugba bedugjuk egy ujjunkat, és megérintjük a nyelvét. Felesleges, hogy az állcsontra vagy a nyelvre nyomást fejtsünk ki, hogy rávegyük, nyissa ki a száját. Ha a mutatóujjunk a nyelvén lesz, meg fogja próbálni kiköpni, és így magától ki fogja nyitni a száját. Masszírozhatjuk az ajkakat is kívülről és belülről – ennél a gyakorlatnál az egyik ujjunkat dugjuk finoman a szájába az ínyéhez a metszőfogaknál. Ez hasznos, mert ezt a részt meg fogjuk érinteni, amikor a zablát behelyezzük a ló szájába.

Tegyük a jobb karunkat a ló fejére, a két füle közé – eközben a kezünk a ló homlokára kerül. A könyökünk a tarkón marad, miközben a ló homlokát dörzsöljük a két szeme között. Amikor a kantárt feltesszük, akkor is kb. ilyen pozícióban lesz a kezünk. Így sokkal egyszerűbb lesz az első kantározás, ha a kézmozdulatot már megszokta a ló.

Ha a ló hajlamos arra, hogy felemelje a fejét, vagy a ló magas, akkor megtaníthatjuk, hogy egy bizonyos jelre odatartsa a fejét. Tegyük a kezünket a tarkóra a fülek mögé, és fejtsünk ki enyhe nyomást lefelé. Ha a ló emeli a fejét, akkor erősítsünk egy kicsit a nyomáson. Abban a pillanatban, amikor egy kis mozdulatot tesz lefelé, azonnal hagyjuk abba a nyomást, és a kezünket tartsuk ugyanabban a pozícióban, pár milliméterrel a tarkó felett. Ismételjük a gyakorlatot addig, míg a ló meg nem tanulja, hogy lehajtsa a fejét, ha a tarkójára tesszük a kezünket. Hogy ezt megtanítsuk a lónak, szükség van tizenöt-harminc percre.

Ha a ló már megbízhatóan válaszol erre a jelre, akkor továbbléphetünk. Tegyük a karunkat úgy a tarkójára, mintha a kantárt szeretnénk felhelyezni. Csináljunk úgy a bal kezünkkel, mintha a zablát tartaná. Csúsztassuk a mutatóujjunkat a ló felső ajka alá, tegyük a bal hüvelykujjunkat közben a ló nyelvére, és várjuk meg, hogy kinyissa a száját. Amikor kinyitotta a száját, vegyük el a kezeinket.

Ha a ló vonakodik kinyitni a száját, tegyük be négy ujjunkat a szájába (a metszőfogak és rágófogak közé), és masszírozzuk a nyelvét. A fél kézfejünkkel a szájában biztosan ki fogja nyitni. Ahogy megteszi, húzzuk ki a kezünket, és jutalmazzuk meg, hogy tudja, csak ennyit akartunk tőle.

Egy nyers csikóval ez a procedúra eltarthat harminc perctől három óráig is.

Ezzel elértük a következő célokat:

1. A lovat az egész testén megérinthetjük.

2. A ló közben jól érzi magát.

3. Az egész fejet, beleértve az orrot és a füleket is, megérinthetjük.

4. A ló lehajtja a fejét, ha a tarkóját megnyomjuk.

5. A ló kinyitja a száját, ha úgy teszünk, mintha kantározni akarnánk.

A ló követ minket

A következő részcélunk az lesz, hogy a ló kövessen minket a körkarámban. Ha egy lasszóval, nyeregtakaróval vagy nyereggel a körkarám közepére megyünk, a lónak követnie kell minket, mert így kisebb az esélye, hogy egy idegesebb ló esetleg nekiszorít a karámnak. Ezenkívül elég helyünk lesz kitérni a ló útjából, ha bakolni vagy ágaskodni akarna.

Amikor a ló egész testét simogattuk, megszokta, hogy amíg mellettünk áll, nem kell dolgoznia. A ló, ami alapvetően egy lusta állat, előnyben fogja részesíteni a „semmittevést”. Ezt kihasználhatjuk úgy, hogy odajöjjön, és kövessen minket, ha eltávolodnánk.

Mielőtt megtaníthatnánk a lónak, hogy kövessen minket, meg kell tanítanunk a lábait mozgatni. Miközben simogatjuk, eltávolodunk 2-3 lépést oldalra, és rávesszük, hogy ránk nézzen (a már ismert kattogással).

 A ló meg fog fordulni, és ránk néz, ahogy már a körkarám-gyakorlatoknál megtanulta. Emlékezzünk rá, hogy a ló ránk tud nézni anélkül, hogy a lábait mozgatná. Ha már elfárad a nyaka, mozgatni fogja a lábait, hogy ránk nézzen, és a vállát egyenesen tarthassa. Ezt a procedúrát ismételjük egymás után többször, és közben egyre inkább a hátulsó láb irányában mozgunk: így rávesszük arra, hogy egyre nagyobb fordulatot kelljen megtennie, hogy velünk maradhasson.

Ha a ló háta mögé tudunk állni, és rá tudjuk venni, hogy megforduljon, hogy ránk nézhessen, akkor egy lépéssel továbbmehetünk.

A ló feje mellett állunk – úgy egy méterre tőle –, és elindulunk a ló feje felé, hogy elmozdítsa előlünk. Eközben valószínűleg az elülső lábait is fogja mozgatni. Az ok, hogy el akarja kerülni, hogy nekiütközzünk a fejének.

A ló tehát tesz egy fordulatot, miközben elmozdul tőlünk. Ugyanabba az irányba nézünk, mint a ló, és továbbmegyünk felé, miközben így megteszünk egy kis kört. Eközben a ló tarkója van egyvonalban a vállunkkal. Ha a ló eközben mellettünk marad, megváltoztatjuk a mozgásunk irányát, és lassan elkezdünk egyenesen előremenni.

Ha a ló megállna vagy lassulna, akkor újra elindulunk a feje felé, és rávesszük, hogy még egypár lépést tegyen meg jobbra.

Tehát újra körön mozgunk. Egy idő elteltével a ló az egyeneseken is mellettünk akar majd lenni. Ha el akarna távolodni tőlünk, akkor használjuk a kattogást.

Mivel a kattogás jelentését érti, meg fog állni, és ránk fog nézni. Ekkor a lovat visszavisszük a kiindulási pozícióra, és újra kezdjük a gyakorlatot.

Hogy a ló felé mozgunk, és ezzel felszólítjuk, hogy körben mozgassa az elülső lábát, segítségünkre lesz a vezetés tanítása során. Gondoljunk rá: ahhoz, hogy a lóval dolgozni tudjunk, tudnunk kell mozgatni.

Figyeljünk rá, hogy eleinte érjük be kisebb részeredményekkel is. Ha a ló elkezd majd mellettünk menni, ne kérjünk tőle egyszerre sok lépést, mielőtt megjutalmaznánk. Ha egy vagy két lépést követ minket, már elég ok rá, hogy jól megjutalmazzuk. Egy idő után el tudjuk érni, hogy az egész körkarámban kövessen.