Munka a körkarámban 4. rész Érintés Következő közbülső célunk annak elérése lesz, hogy közelebb férkőzzünk a lóhoz és meg tudjuk dörzsölgetni, simogatni fejét. Hogy mennyire enged közel magához az állat, esetről esetre különböző lehet. Természetesen sokkal gyorsabban elérhető ez a cél olyan lónál, amelyik már hozzászokott az emberhez és kötőféken vezethető, mint mondjuk egy vadon felnőtt háromévesnél, amelyiknek még nem volt kontaktusa emberrel. Nyers ló esetében igencsak nagy valószínűséggel előfordulhat, hogy 10 méternél nem tudunk közelebb kerülni hozzá anélkül, hogy megijedne és elfutna. Az a cél lebegjen szemünk előtt, hogy most nem mozgásba lendíteni szeretnénk a lovat, hanem azt kellene elérnünk, hogy egy helyben megálljon. Ha mondjuk 6 méterre tudjuk megközelíteni az állatot anélkül, hogy mozogna, akkor ez lesz most kiindulási pontunk. A feladat gyakorlása alatt nem szabad semmi olyan tárgyat a kezünkben tartani, amivel kapcsolatban a ló fenyegetettséget érezhet. Kezünket nem nyújtjuk felé, mintha etetni akarnánk, és nem próbáljuk megsimogatni, mert mindezen akciók kellemetlen, fenyegetett érzést válthatnak ki belőle. Ekkor még nem tudja a ló, mit akarunk tőle. Ha elindulunk felé, ő pedig elindul vagy megfordul és elrohan, kétely marad benne azzal kapcsolatban, hogy mi a szándékunk vele. Viszont, ha elérjük nála, hogy tőlünk 6 méterre állva maradjon és ekkor mi fordulunk és megyünk el, minden kétséget kizáróan meg fog lepődni a ló és ezt fogja gondolni: Hát csak ennyit akar? Egyszerűen csak közelebb jönni hozzám? Nos, ekkor tréningünk egy olyan fejezetéhez jutottunk, amelynél azt a reakciót váltottuk ki amit akartunk. Most lássunk hozzá a reakció tökéletesítéséhez, úgy, hogy újra megteremtjük az előző körülményeket, tehát újra megközelítjük 6 méterre, megfordulunk és újra eltávolodunk. Ha ennél a távolságnál mindig sikerül a feladat, tehát a ló nem akar elmenni amikor 6 méterre vagyunk tőle, próbáljunk meg egy lépéssel közelebb kerülni, mondjuk úgy 5-5,5 méterre, mielőtt újra eltávolodnánk. Ha a ló a lecsökkent távolság miatt elmenekül, azért teszi, mert nem biztos benne, hogy mit várunk el tőle. Ekkor megadjuk   neki a lehetőséget, hogy magától megálljon, felénk forduljon és ránk tekintsen, majd visszatérhetünk a már elfogadott távolsághoz és megismételhetjük a megállás, megfordulás, eltávolodás rituálét addig, amíg úgy nem tűnik, hogy a ló bizalmatlansága alábbhagyott. Ezután újra megpróbálkozunk az 5 ,5 méteres megközelítéssel. Minden pontnál, ahol úgy érezzük, hogy a lónak megfordul a fejében a szökés gondolata, húzódjunk inkább vissza, mielőtt megelőz minket és valóra váltva szándékát elhagyja a színhelyt. Mindig amikor megközelítjük, fokozzuk benne a feszültséget és bizonytalanságot, hogy ellazulást eredményezzünk amikor eltávolodunk. Ez a cselekedet nem hat fenyegetően a lóra és kivált egy változást a beállítottságában, mert egyre inkább felkelti az érdeklődését szándékunkkal kapcsolatban. Közeledési kísérleteinket a fenti módszer alapján folytatjuk addig amíg ott nem állunk fél méterre közvetlenül a ló előtt. Ha közben elfordítja tőlünk a fejét, eltávolodunk és csettintő hangot adunk, ezzel vesszük rá, hogy fejét és ezáltal figyelmét felénk irányítsa. Ha érzem, hogy a ló már nem akar elfutni, kinyújtom a kezem, hogy megsimogassam, de nem az orránál, hanem a szemei között. Az orr érzékeny - és ha ott érintjük meg, nagyobb a veszélye, hogy visszariad és elfut. Tehát 1-2 másodpercre megérintjük a szemei közti tájékon mielőtt megfordulunk és elmegyünk. Rá kell jönnie, hogy ez minden amit akartunk tőle. Ezt a lépést ismételjük párszor. Gondoljunk a simogatásszabályra amit az első fejezetben tárgyaltunk- ne csapjunk rá és ne csiklandozzuk. Egy határozott dörgölés a legmegfelelőbb. Fontos, hogy a ló fejét kezünkkel ne kövessük, ha megmozdítja, mert ha ezt tesszük, egyre távolabb fogja fordítani tőlünk, mígnem egyszer csak egész testével odébb nem lép és a végén újra csak a “körkarámos üldöző” szerepe fog ránk hárulni. A tréning ezen stádiumában a ló mindig mindkét szemével nézzen ránk. Nos, most már hosszabb ideig simogathatjuk érintgethetjük a lovat a szemek közti tájékon. A ló megtanulja, hogy annál kevesebbet kell dolgoznia, tehát futnia, minél hosszabb ideig áll nyugodtan és engedi nekünk fejét simogatni. Ez erős motiváció arra, hogy nálunk megállva maradjon. Még egy előnye van, ha már meg tudjuk érinteni a lovat, mégpedig, hogy a simogatást elismerésünk kifejezésére is alkalmazhatjuk. A kiképzés minden területén megkönnyíthetjük a ló tanulási folyamatát, ha egyértelműsítjük benne amikor megfelelően reagál az elvárásra, és nem hagyjuk kételyek között. Egy simogatás kifejezi, hogy örülünk, elégedettek vagyunk reakciójával. A hangsegítségek is hasznos eszközök. Vannak akik szívesen beszélgetnek a lovukhoz, mások nem. Ha beszélni akarunk lovunkhoz, tegyük ezt, nagy segítséget jelent. A ló hozzá fog szokni és könnyebben tisztába jön   szándékunkkal. A világ legerősebb kötőféke A kiképzés ezen stádiumában az utolsó részcélunk annak elérése, hogy a ló ránk fixálja figyelmét - akárhol vagyunk akárhová megyünk. Ugyanúgy járunk el, mint abban a fázisban amikor a ló kifelé nézett a kerítés felett. Megsimogattuk a lovat és pár lépéssel a feje előtt állunk. Mindig amikor fejét leengedi a talaj felé vagy tőlünk elfordítja tekintetét, csettintsünk egyet, hogy visszanyerjük figyelmességét. Ezen mód megtanulja, hogy nem kell dolgoznia és nem molesztáljuk, ha a fejét felénk fordítja. Ha elértük, hogy erről a távolságról folyamatosan ránk tekint, kezdünk eltávolodni tőle a körkarám közepe felé. A ló dolga az lenne, hogy állva maradjon a kerítésnél és egész idő alatt minket nézzen. Ha elfordítja a fejét mialatt távolodunk, csettintsünk jelet adva neki ezzel, hogy fordítsa fejét és figyelmét újra felénk. Végül el kellene érnünk, hogy amikor kb. csípője vonalában, 3-5 méter távolságra állunk ,   nyakát hátra hajlítva egyre hosszabb ideig ránk nézzen. Ha így helyezkedünk el, el fognak fáradni a ló nyakizmai egy idő után és meg fogja próbálni a nyakhajlítást a vállon át kiegyenlíteni. Ha ezt teszi, lábait fogja megmozdítani miközben fordul és (újra) ránk néz. Felesleges az 500 kg-os lovat teljesen kontrollunk alá helyezni - csak egy részét szükséges uralnunk. Ha orrát sikerült fél méterre bevezetni elképzelt célunk kapuján, viszonylag nagy az esélyünk, hogy hamarosan az egész lóval átkelhetünk. Az ebben a fejezetben elsajátított leckék sokkal kellemesebbé teszik a lóval való bánásmódot. Megtanítottuk neki, hogy mindig forduljon meg és nézzen ránk, ha erre utasítjuk. Tehát ha a bokszába lépünk vagy   bemegyünk a karámba, nem fog hátat fordítani nekünk és eloldalogni.   Ez az első lépés azon az úton, aminek a végén hagyja magát befogni. Megadja   számunkra a lehetőséget, hogy ne kelljen hátulról megközelítenünk amikor meg akarjuk fogni a karámban. Ez a gyakorlat egyébként a Ground Tying és a nyergelés alatti nyugodt megállás alapja. Ezen kívül megerősíti a lovat abban a tudatában, hogy mindig és mindenhol a mi kezünkben van az irányítás. Fejleszti azt a képességét, hogy figyelmes, érdeklődő legyen és megtanulja, hogy ne iktasson ki minket figyelméből, ha belépünk a bokszba vagy a karámba. A körkarám fontos segédeszköz ebben - bár nem fog kivétel nélkül minden későbbi, a lovaglás során esetlegesen fellépő problémát megelőzni. A tárgyalt módszert, amivel a lovat arra késztetjük, hogy mindig nézzen ránk, később is alkalmazni fogjuk amikor a lónak a félelem legyőzését tanítjuk - pl. lábak adásánál, fülek kiborotválásánál vagy a locsolócsővel történő lespriccelésnél. Amikor pl. a paták felemelésénél adódik problémánk, mert a ló el akar inalni, a csettintés fog segíteni abban, hogy újra ránk koncentráljon. Emlékezni fog erre a hangsegítségre, meg fog fordulni, ránk néz és végül ott marad. Ezzel kialakítottuk a „legerősebb kötőféket és vezetőszárat” amit csak el lehet képzelni - legalábbis jó úton haladunk, hogy elérjük: A ló teljes figyelméről van szó és testi és szellemi értelemben vett emberhez való fordulásáról.   8 lépés az ellenőrzés elérésére Átismételjük azt a 8 közbülső célt, amit el kell érnünk ahhoz, hogy megszerezzük az uralmat a ló felett. 1. Képesek vagyunk a lovat rávenni, hogy mozgásba lendüljön. 2. Kontrollálni tudjuk mozgásának irányát. 3. Parancsunkra irányt változtat. 4. Felszólításra megáll és egy helyben marad. 5. Fejét felénk fordítja. 6. Hosszabb ideig ránk néz. 7. Megengedi, hogy közeledjünk. 8. Ránk irányítja figyelmét attól függetlenül, hol vagyunk vagy merre tartunk.