A haladó vezető leckék a ló vezethetőségét nagy fokban fogják javítani. Nagyon fontos, hogy minden, előzőekben leírt gyakorlat száz százalékosan jól menjen, mielőtt ezeket a záró gyakorlatokat csinálnánk. Ezek a gyakorlatok különösen fontosak a ménekkel való foglalkozás során a fedeztetési szezon előtt és alatt. Nehezen kezelhető mének is levetkőzik rossz viselkedésüket, és ezekkel a gyakorlatokkal tréningezni és javítani lehet őket. Ha ezeket a feladatokat végezzük, nagyon pontosan kell dolgoznunk.

A haladó vezetési leckékkel a céljaink:

1. A ló orrának a jobb vállunknál kell lennie.

2. Ha megállunk, a lónak is meg kell állnia, és két lépést kell hátrálnia.

3. Ha hátrálunk, a lónak is hátrálnia kell.

4. Ha a ló jobb elülső lába felé indulunk, akkor a hátulsó lába körül kell fordulnia.

5. Ha balra fordulunk, akkor a lónak körbe kell mozognia anélkül, hogy nekünk jönne, elütne.

6. Ha szembefordulunk a lóval, és felkérjük, hogy a hátulsó lábát mozdítsa, akkor a csípőjével el kell mozdulnia.

Ha megtanítjuk a lónak, hogy sose előzzön le minket, akkor jó esélyünk lesz rá, hogy ne rohanjon el, és ne húzzon el minket. Biztosnak kell lennünk benne, hogy a ló mindig enged, ha vezetjük. Ha előremegy a ló, akkor a hátulsó lába nyomja a elülső lábait előre. Ha hátralép, akkor a elülső lábai hajtják a hátulsókat hátra.

Könnyebb megtanítani a lovat, hogy hátrafelé engedjen, mint rávenni arra, hogy kövessen minket előre. Ezért kezdjük a hátrafelé engedés tanításával.

Ha a kötőféket használom, azon lógok, akkor a ló fel fogja emelni a fejét, így fog a nyomásra reagálni. Ha erősen húzom, akkor az elejét addig fogja emelni, hogy a végén ágaskodni fog.

Ha valaki meg akarja tanulni a haladó vezetési leckéket, akkor egy rövid pálcát kell használni, hogy a lábtő alatt a ló elülső lábait megkopogtassuk. A pálca fel fogja kelteni a ló figyelmét, de nem okoz neki fájdalmat, ha gondosan használjuk. Lehet a ló lábát lábszárvédővel is védeni, ha akarjuk. Ha a mellső lábait „fenyegetjük”, akkor le fog jönni a ló feje. Ha hátraléptetni akarjuk a lovat, akkor nem szabad a lábtő felett ütögetni. Általános szabályként kell követni: legfeljebb háromszor ütögessünk a pálcával, aztán hagyjuk abba, simogassuk meg a lovat, és hagyjuk, hogy végiggondolhassa, mit akarunk tőle.

Gyakran elég csak a pálca hangja is, hogy reakciót váltsunk ki.

Ne legyünk türelmetlenek, és ne kapkodjuk el. Ne kérjünk túl sokat, hanem kis eredményekkel is legyünk elégedettek, és dicsérjük vagy jutalmazzuk gyakran simogatással.

Az első célunk, hogy a ló orra a tréner válla mellett legyen. Ez az ideális pozíció vezetésnél.

Elképzelhetünk egy háromszöget, és a lovat ebben igazítjuk fel bizonyos lépésekben.

Először nem akarunk túl sokat. Nem korrigáljuk a lovat addig, míg a háromszögön belül van. Idővel a terület, amit elfogadunk, egyre kisebb lesz, és nemsokára a ló orra (b) a vállunk mellett (a) lesz.

A háromszöget gondolatban két részre osztjuk. A rajzon látható módon, mint a világos és a sötét két fél. Nem szabad, hogy a ló a sötét részre menjen. Ha az orrával a felezővonalon túlhalad, a trénert megelőzi, akkor korrigálni kell. Ha a ló kint van a világos háromszögön kívül, akkor túl messze van, hogy korrigáljuk. Álljunk meg, irányítsuk a lovat a háromszögön belülre, és kezdjük elölről.

Eleinte használhatunk egy kerítést, hogy a ló egyenesen menjen hátra.

Tartsuk a vezetőszárat a bal kezünkben, és kérjünk pár lépést hátrafelé a lótól. Ezután állítsuk meg, és jutalmazzuk. Ha jelezzük a lónak, hogy menjen hátra, és nem teszi, akkor a jobb kezünkben tartott pálcával csapkodjunk a földre vagy a csizmánkra. Ha erre sem megy hátra, akkor kopogtassuk meg a lábát a lábtöve alatt. Nekünk kell eldönteni, hogy használjuk-e a pálcát, de ha használjuk, akkor legyünk egyértelműek.

Ha előre próbál indulni, akkor maradjunk mellette, és tegyük elé a pálcát, míg meg nem áll. Ezután tegyünk róla, hogy menjen pár lépést hátra.

Addig kell ezt gyakorolni, míg nem hajlandó készségesen hátramenni. Tartsuk közben a kötelet lazán, ne feszüljön meg.

Ebben a stádiumban keveset, vagy egyáltalán nem célszerű előrefelé vezetni, hanem általában hátrafelé dolgozzunk. Ha a ló megtanulta, hogy az orrát a vállunk mellett tartsa, akkor jön el az ideje, hogy előrefelé vezessük – szintén úgy, hogy az orra a vállunk magasságában legyen –, így tréningezzük.

A vállunkkal jelezzünk a lónak, ne a kötéllel. Így nem kell, hogy magunk mögött húzzuk a lovat. A vállmozgásunk megmutatja szándékunkat: induljunk tehát el. Ha megtanítjuk a lónak, hogy vegye fel a mi tempónkat, akkor egy-két lépéssel lesz mögöttünk. Nem szabad, hogy a kötél megfeszüljön. Ha eldöntjük, hogy 3 kilós húzásra induljon a ló, akkor ezt kell mindig használni, nagyobb erővel húzni nem szabad.

Rövidítsük meg a kötelet annyira, hogy a kötőfék alatt 10-15 centire fogjuk, így elég közel van, ugyanakkor megvan a távolság, hogy elérhessük a csípőjét is. Ha túl közel jön az orrával, akkor a pálca fenyegetésével hajtsuk odébb. Engedjük viszont meg a lónak, hogy szabadon jöjjön mellettünk, ne legyen túl behatárolva. Ebben a stádiumban a háromszögön belül mozoghat, ugyanakkor ne hagyjuk, hogy teljes kört tegyen meg körülöttünk. Ha elkezdene körözni, akkor tudassuk vele a pálca jelzésével a lábtő alatt, hogy túl messzire ment.

Ha a ló már nem esik vissza, és a mi előremozgásunkra ő is előrejön, akkor csökkentsük a háromszög területét. Ha a ló már jól dolgozik egy behatárolt területen, akkor javítsunk rajta azzal, hogy a területet, ahol előre- és hátradolgozunk, lecsökkentjük. Ha a ló már megtanult előrefele ellépni, megállni, és két lépést hátralépni, úgy, hogy közvetlenül a vállunknál marad, akkor készen áll a következő gyakorlatra.

Menjünk jobbra szűk körön a ló orra felé – a lónak kissé hátra kell helyeznie magát, és a hátulsó lábai körül el kell fordulnia tőlünk az elejével.

Ez a gyakorlat segít, ha a ló túl közel jön hozzánk vezetés közben, vagy, ha a ló ferdén jön mögöttünk úgy, hogy a feje túl közel van, a fara viszont oldalra eltávolodik. Ha a ló nem akar mozdulni, akkor a pálcával kopogtassunk az orra oldalára vagy a nyakára, hogy elforduljon tőlünk.

Minél érzékenyebben reagál a ló a tréner mozgására, annál inkább közel fog jönni hozzánk, vagy nekünk is jön. Gyakoroljuk e három gyakorlatot folyamatosan, amíg a ló meg nem érti. Ha már határozott minden reakciója, akkor megpróbálhatjuk ügetésben is.

A következő gyakorlat az, hogy engedjük a lovat körülöttünk menni anélkül, hogy nekünk jönne. A feladat végrehajtásánál elvárás, hogy a ló engedjen, hajlítsa meg az egész testét, ha kész a fordulat, álljon meg, és két lépést lépjen hátra. Vegyük le a vezetőszárat és kötőféket a lóról, és gyakoroljuk ugyanezt szabadon a körkarámban. Eközben nagyon pontos jelzéseket kell adnunk a lónak, ugyanúgy, mintha meg lenne kötve.

Most menjünk egy nagyobb területre, és próbáljuk meg újra ugyanezt a feladatot. A gyakorlatok után remek kontrollunk lesz a ló felett. Ha a feladatokat begyakoroljuk, akkor meg tudjuk csinálni azt, hogy előredöntjük a felsőtestünket anélkül, hogy a lábunkat mozdítanánk, és a ló is előre fog dőlni velünk, anélkül, hogy előrelépne.

A következő nehézségi foka a vezetésnek, hogy egy kis ugrást végre tudjon hajtani a ló.

Kezünkben a kötéllel álljunk az akadály egyik oldalára, és hagyjuk, hogy a ló felénk ugorjon. Persze csak akkor csináljuk ezt a gyakorlatot, ha az előző feladatokat már száz százalékosan végre tudjuk hajtani. Ez a gyakorlat megtanítja a lónak, hogy elég messze landoljon tőlünk, ha valamit át kell ugrania, vagy át kell kelnie valamin.

A legtöbb ló – fajtától függetlenül – kis akadályokat probléma nélkül át tud ugrani. Sok ló nagyobb akadályokon is jól és szívesen ugrik. A kézen ugratás nemcsak egy jó vezetési gyakorlat, hanem a lónak is, és nekünk is sok örömet okozhat.